Az,
hogy 100 év töprengés után úgy döntöttem, hogy megismerem őket eléggé rizikós
döntés volt, de meg kellett tennem. Nem bírtam tovább, hogy ne lássam az
arcukat, amikor megtudják, hogy van még egy testvérük. 200 kerek évig New
Orleans adott nekem otthont ahol mára már a vámpírok uralkodnak minden felett.
A döntésemet meghoztam, így egyik napról a másikra Mystic Fallsban találtam
magam 2 bőrönddel egy otthonos kis házban. A volt tulajdonos megigézése könnyű
feladat volt így a nevemre íratva a házat behívás nélkül is bemehettem. A
ruhákat és más cuccaimat meglepő gyorsasággal kipakoltam és elindultam a város
központja felé. A szemem rögtön megakadt egy nagy táblán Mystic Grill. Úgy
gondoltam iszom egy jó kis whiskyt, de rájöttem, hogy egy 15 éves lányt nem
fognak itt kiszolgálni és első alkalommal nem szeretnék igézéssel bemutatkozni,
így a narancslénél maradtam. Amint beléptem a bárpult felé haladtam, hogy
megrendeljem az innivalómat. Miután kiadták körül néztem és láttam mennyire
élettel teli ez a hely. A billiárd asztalnál versengő tiniktől a romantikus
ebédjüket elfogyasztó idősekig mindenki itt volt. Megszerettem ezt a helyet.
Az
italom elfogyasztása után úgy gondoltam beugrok hozzájuk. A bátyáimhoz.
Igazából nem is tudom, hogyan nevezhetném őket. Én 600 éves vagyok ők
körülbelül 160, de az eredeti koruk sokkal magasabb, mint az enyém. Mellékes. A
ház, ami mögé surrantam hatalmas volt. Gondoltam meglepetésként fogok betérni
hozzájuk. Hallottam, hogy mindketten bent tartózkodnak. És hallottam egy
ismeretlen hangot is. Ezt figyelmen kívül hagyva tökéletes pillanat volt a
„bemutatkozásra”. Az ajtót kicsapva beszáguldottam az ajtón az emeltre.
Felkeltettem a figyelmüket. Majd az emeltről a nappaliba. A vámpír gyorsaság
következtében nem láthatták az arcom. Egy kis „szórakozás” után megálltam a
Salvatore fivérek között, amire ők ösztönösen félreugrottak. Damon hirtelen az
ajtófélfának szorított mire én – mivel százszor erősebb vagyok – a szemben lévő
falhoz passzíroztam. Erre könyörgő tekintettel az ismeretlen, különösen barna
bőrű lányra tekintett, aki rögtön tudta mit kell tennie. Egyik pillanatról a
másikra szörnyű fájdalmat éreztem a fejemben. Mintha erek pattannának el, majd
gyógyulnának be és ez újra és újra megtörténne. Szörnyű volt. A földre
zuhantam.
- Ki vagy te? – kérdezte Stefan
mélyen a szemembe nézve.
Nem
tudtam válaszolni a fájdalomtól.
- Csak… állítsd… le! – nyögtem ki nehezen.
Majd a fájdalom abba maradt. Nem hittem volna, hogy egy boszorkány is köztük
van.
- Szóval ki vagy hercegnőm? – kérdezte Damon
érdes hangján.
- Én… Nem tudom, hogy mondjam el. – haboztam. Túl gyorsan történt minden.
- Neved?
- A nevem Alison Salvatore. – mondtam a
földet bámulva. Éreztem a rám nehezedő tekintetek súlyát. Kellően meglepődtek.