- Csak… szedjél le innen. – mondtam
ki nehezen majd hirtelen a földre zuhantam. Imádom, hogy ilyenkor is tud
poénkodni.
- Au. – szörnyen fájt mindenem.
Tiszta mocsok volt a ruhám és a vér hiány miatt a halott srác által okozott
sebeim lassan gyógyultak. Remek.
- Sietnünk kell, hugica. – mondta
majd felemelt és az ölébe kapott. – Most szépen kiviszlek a kocsihoz és ott vár
rád egy fincsi tasak vér. – nyugtatott Damon. Valami képen sikerült neki, de időközben
eszembe jutott a fickó, akinek nem volt arca saját kezűleg megkínozni. Nem fog
ilyen egyszerűen elengedni. Éreztem, hogy minden túl egyszerűen ment. Damon
nagyon gyorsan futott, de még így is utolért minket két másik vámpír. Ellökték
őt én meg a földön landoltam. Annyit láttam, hogy egymást vágják a porhanyós
földre és a rajta megmaradt por felszáll. Damon nem hagyta, hogy a vámpírok
közel jussanak a kínok ellen küzdő testemhez.
Az utolsó kép egy márványossá vált vámpír test volt. Elájulhattam, mert
a Salvatore vendégházban ébredtem fel. A kanapén feküdtem és senki nem volt
körülöttem. Próbáltam kibugyolálni magam a takarók és párnák közül, de még
mindig gyenge voltam. Majd megjelent Stefan és Damon. Fölöttem álltak, mint a
gondoskodó bátyáim. Kellemetlenül éreztem maga. Én idősebb vagyok mégis engem
hagyott el a szerencse. Engem kellett megmenteni.
- Hogy érzed magad? – kérdezte
halkan Stefan. Nem akartam mondani, hogy úgy, mint egy ezerszer kimosott öreg
rongy.
- Gyengén. Több liter vért is veszthettem.
– vallottam be végül a plafont bámulva.
- Idd ezt meg. Szerintem segíteni
fog. – kacsintott rám Damon miután átadta a tasak vért. Gondolatolvasó.
- Huh. Köszi. – mondtam majd mohón
elkezdtem kortyolni az éltetőmet. Valaki berontott az ajtón.
- Nekem miért nem szóltatok? Mit
képzeltek? – kérdezte. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, hogy ez Kol
hangja. Úristen. Teljesen kiment a fejemből.
- Kol ne… - kezdtem bele, de félbe
szakított.
- Nem Alison teljes mértékben az ő
hibájuk. – förmedt Stefanra és Damonra Kol. – Minden rendben? – csendesedett el
és odahajolt hozzám. Rámosolyogtam.
- Ha kapok még egy ilyen adagot,
akkor máris olyan leszek, mint voltam. – válaszoltam majd kikaptam Damon a
kezéből a teli tasakot. Kol lassan felállt mellőlem és egy hirtelen mozdulattal
a falhoz nyomta a két fiút. Kiesett a tasak a kezemből.
- Szóval, ha még egyszer bajba kerül
Alison és nem szóltok, a saját kezemmel fogom kitépni a szíveteket. – mosolyogott
rájuk.
- Ali… son. – nyögte Damon. –
Szólnál a kedvesednek, hogy… enged… jen… el.
- Kol. – mondtam könyörgően. Rám
nézett majd vissza a kezétől fulladozó fiúkra.
- Megértettetek engem? – kérdezte
erősködve.
- Igen, sajnáljuk. – mondta gyorsan
Stefan majd mindketten a földre rogytak. Hirtelen eltávozott a halált hirdető
érzés a mellkasomból.