2. rész - A titokra fényderül

- Hogy mondtad? – kérdezte Damon a sokk hatása alatt.

 - Salvatore. Jól hallottátok. – mondtam majd leültem a kanapéra.

  - Az nem lehetséges. – próbálta magának bemesélni Stefan és magában már magyarázatot keresett a történtekre.

  - Vendégségben nem illik hazudni kislány. – mondta Damon és majdnem nyakon fogott mire én ülve, fél kézzel a szemben lévő székbe löktem őt.

  - Akkor mesélj el mindent. – mondta Damon megadva magát, feltartott kezekkel.

 - Stefan, Bonnie csatlakoznátok, kérlek? – Bonnie. Bonnie Bennett. Hallottam már róla. Stefan majdnem tátott szájjal óvatosan leült a fotelba, miközben Bonnie – mint akinek nincs mitől félnie – leült a Damon melletti székre. Csöndesen figyeltek.

  - Rendben. 1587-ben születtem és a szüleim Guiseppe és Emelinda Salvatore. – kezdtem bele.

  - Állj, állj, állj. Ilyen nem létezik. – bökte ki Damon.

  - Megengednéd, hogy befejezzem? – kérdeztem majd a pohár vérre néztem az asztalon.

  - Szóval születésem után, 15 évvel súlyos baleset miatt kénytelenek voltunk vámpírrá változni. A gond csak az volt, hogy anyáék nem akartak ilyenek lenni, szóval jobbnak vélték, ha elhagynak engem örökre. Így elmentek és soha többé nem láttam őket. Úgy tűnik egy boszorkány segítségével újra emberek lettek vagy valami ehhez hasonló, mivel ti is megszülettetek.

  - És ki változtatott át titeket? – kérdezte Bonnie aki eddig a fejében szorgalmasan jegyzetelt.

  - Niklaus Mikaelson. – válaszoltam vonakodva, mert hallottam, hogy mára már nincs jó híre Niknek.

  - Szóval akkor ti jóban vagytok. – gondolkodott hangosan Bon.

  - Akkor mi testvérek vagyunk? – kérdezték meglepetten.

  - Elvileg igen. – vágtam rá.

  - Erről tudtunk volna. – mondta Stefan majd Damon felé fordult, hogy az arc kifejezését megvizsgálja.

  - Látom téged nem lepett meg a dolog. – mondta a boszorkány.

  - Még mikor a kikapcsolt érzéseimmel jártam az utcákat New Orleansban akkor valaki mesélte, hogy találkozott egy Alison Salvatore nevű hölggyel, de nem érdekelt szóval nem is kérdezősködtem. – mesélte Damon miközben whiskyt töltött magának.

  - Hálás vagyok, hogy ezt megemlítetted az utóbbi 50 évben. – vágta rá szemrehányóan Stefan.

 - Annyira sok a hasonlóság bennetek. – kezdett bele Bonnie. – Olyan mintha Alison a keveréketek lenne. A sötét nagyon hosszú haja olyan, mint Damoné, közben zölden virító szeme, mint Stefané. Aztán a többi arcvonás és, hogy úgy beszélsz, mint Damon, de mégsem vagy érzéketlen. Úgy, mint Stefan. Érdekes. – állapította meg Bonnie, de közben nem vette észre az őt lesújtó tekinteteket. Az igazság az, hogy teljesen úgy van, ahogy ő mondta. A hajamat simítva Damonra néztem.

  - Ezt be lehet fejezni Bon. – nyögte ki Damon. – Állatból táplálkozol? – kérdezősködött.

  - Ha-ha. Jó vicc. Abból ki tud elélni? – nevettem el magam.

  - Például én. – mondta Stef és máris rám tört az a kínos érzés, hogy nem ismerem őket és máris poént csinálok az életükből.

  - Hmm… szóval Lexi? Nem igaz? – állapítottam meg pár perc után. Stefan úgy meredt rám, mint egy szoborra.

  - Te ismerted őt? – kérdezte halkan.

  - Persze. Próbált engem is rávenni, hogy mókusokat egyek. Ja meg persze ő mesélt rólatok először. – hátborzongató volt, ahogy a nyílt ajtón beáramló szél nekem csapta az emberi vér szagát. Egy barna hajú különösen ismerős lány lépett be óvakodva az ajtón. Ilyen nincs.

Prológus

 Az, hogy 100 év töprengés után úgy döntöttem, hogy megismerem őket eléggé rizikós döntés volt, de meg kellett tennem. Nem bírtam tovább, hogy ne lássam az arcukat, amikor megtudják, hogy van még egy testvérük. 200 kerek évig New Orleans adott nekem otthont ahol mára már a vámpírok uralkodnak minden felett. A döntésemet meghoztam, így egyik napról a másikra Mystic Fallsban találtam magam 2 bőrönddel egy otthonos kis házban. A volt tulajdonos megigézése könnyű feladat volt így a nevemre íratva a házat behívás nélkül is bemehettem. A ruhákat és más cuccaimat meglepő gyorsasággal kipakoltam és elindultam a város központja felé. A szemem rögtön megakadt egy nagy táblán Mystic Grill. Úgy gondoltam iszom egy jó kis whiskyt, de rájöttem, hogy egy 15 éves lányt nem fognak itt kiszolgálni és első alkalommal nem szeretnék igézéssel bemutatkozni, így a narancslénél maradtam. Amint beléptem a bárpult felé haladtam, hogy megrendeljem az innivalómat. Miután kiadták körül néztem és láttam mennyire élettel teli ez a hely. A billiárd asztalnál versengő tiniktől a romantikus ebédjüket elfogyasztó idősekig mindenki itt volt. Megszerettem ezt a helyet. 

 Az italom elfogyasztása után úgy gondoltam beugrok hozzájuk. A bátyáimhoz. Igazából nem is tudom, hogyan nevezhetném őket. Én 600 éves vagyok ők körülbelül 160, de az eredeti koruk sokkal magasabb, mint az enyém. Mellékes. A ház, ami mögé surrantam hatalmas volt. Gondoltam meglepetésként fogok betérni hozzájuk. Hallottam, hogy mindketten bent tartózkodnak. És hallottam egy ismeretlen hangot is. Ezt figyelmen kívül hagyva tökéletes pillanat volt a „bemutatkozásra”. Az ajtót kicsapva beszáguldottam az ajtón az emeltre. Felkeltettem a figyelmüket. Majd az emeltről a nappaliba. A vámpír gyorsaság következtében nem láthatták az arcom. Egy kis „szórakozás” után megálltam a Salvatore fivérek között, amire ők ösztönösen félreugrottak. Damon hirtelen az ajtófélfának szorított mire én – mivel százszor erősebb vagyok – a szemben lévő falhoz passzíroztam. Erre könyörgő tekintettel az ismeretlen, különösen barna bőrű lányra tekintett, aki rögtön tudta mit kell tennie. Egyik pillanatról a másikra szörnyű fájdalmat éreztem a fejemben. Mintha erek pattannának el, majd gyógyulnának be és ez újra és újra megtörténne. Szörnyű volt. A földre zuhantam.

 - Ki vagy te? – kérdezte Stefan mélyen a szemembe nézve.

Nem tudtam válaszolni a fájdalomtól.

 - Csak… állítsd… le! – nyögtem ki nehezen. Majd a fájdalom abba maradt. Nem hittem volna, hogy egy boszorkány is köztük van.

 - Szóval ki vagy hercegnőm? – kérdezte Damon érdes hangján.

 - Én… Nem tudom, hogy mondjam el. – haboztam. Túl gyorsan történt minden.

 - Neved?

 - A nevem Alison Salvatore. – mondtam a földet bámulva. Éreztem a rám nehezedő tekintetek súlyát. Kellően meglepődtek.

Sziasztok!:)

 Azért kezdtem el ezt a blogot, mert senkivel sem tudom megosztani az irományaimat. Szóval ezen a blogon olvashatjátok a The Vampire Diaries ( A Vámpírnaplók ) című sorozat általam írt fanfictját. Egy új szereplővel dobtam fel a sztorit. Az ő szemszögéből olvashatjátok a részeket. A blogon még van mit javítani de próbálkozom. Hát további jó szórakozást és olvasást.
 Anna:)