- Jellemző. Ez itt Bree bárja. –
mutatott a két kezével Stefan a nagy kéken világító tábla felé. A telefonom
szerint ebédidő volt, de a környék a szokásosabbnál is kihaltabb volt. A bár
ajtaja felé közeledve 2 fickó holt részegen nekem esett. Mi ez a hely? A székek és az asztalok porosak voltak. Nem értettem
Stefanék mit szerettek ebben a helyben.
- Ez most komoly? – kérdeztem a bárpult
felé haladva.
- Ne nézz így rám. Damon portyázott itt
régebben. – magyarázkodott Stefan.
- Jó a whisky és a hamburger. – mondta
mentségül, miközben az egyik asztalon végig húzta az ujját majd lefújta róla a
port.
- Akkor együnk és utána… majd
meglátjuk. – mondtam és helyet foglaltam az egyik bárpultnál lévő kevésbé poros
széken. A felszolgáló lány odaadta a méretes hamburgereket. Nagy nehezen megettük
őket majd mielőtt Damon rendelni akart volna egy kis piát, észrevett valakit,
aki egy messzebb elhelyezkedő asztalnál bámult minket.
- Itt a bulinak vége. – suttogta olyan
halkan, hogy az emberi fül nem hallotta volna meg. – Kint a kocsinál
találkozunk. – mondta és elsuhant majd pár perc múlva mikor realizáltuk, hogy
mit akar utána mentünk. Mire kiértünk az autó motorja már beindítva várt ránk.
Itt valami nagyon nem volt rendben. Damon és Stefan beültek, de én elejtettem a
telefonomat. Mikor fölvettem volna egy kéz elkapott és vasfüvet fecskendezett
egy tűn keresztül a nyaki vénámba. Elgyengülve összeestem és minden
elfeketedett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mire föleszméltem egy köves
cella szerűségben voltam vasfüves kötéllel a kezemnél fellógatva. Nem volt
valami kellemes. Annyira fájt mindenem, hogy alig tudtam egy szót kinyögni.
- Se… gítség. – hebegtem félig kómásan.
Egy sötét alak közeledett a félhomályból.
- Semmi baj drágám. – mondta, mire én
elkezdtem ficánkolni. – Nyugalom… nem fogunk megölni még, csak egy kicsit
kínozni. – magyarázta el a helyzetet, mintha ez természetes lett volna. Ok
nélkül kínozni valakit, ja, ez teljesen mindennapi dolog. Igazából nem lepődtem
meg annyira, mint amire számítottak.
- Úgyis eljönnek megmenteni. – nyögtem
ki végül. A férfi keservesen elmosolyodott. A
remény hal meg utoljára.
- Hát itt a lényeg. – nevetett a férfi.
Rámutatott egy srácra, aki a sarokban élesítette majd vasfűbe mártogatta az
előtt fekvő késeket.
- A te feladatod a kínzása ameddig nem
érnek ide érte. – utasította a fiút majd készült elmenni.
- Nincs mersze maga csinálni? –
kérdeztem kínok közt. Felém fordult és közel jött.
- Én nem szeretek gyerekeket, vagyis annak kinézőket kínozni. Nem vagyok szívtelen.
Ezért választottam őt. Ki vannak kapcsolva az érzései. – vigyorodott el a férfi
majd az Ednek szólított srác hátát
megpaskolva elhagyta a cellát.
A fiú lassan
összepakolta a késeket és mindet szépen sorjában kirakott. Tuti, hogy valami
nem stimmel vele. Kiválasztott egy kést és elindult felém.
- Miért csinálod ezt velem? –
kérdeztem.
- Ezért mert ezt parancsolták. – azt
hittem ki vannak kapcsolva az érzései. Akartam is mondani, de már mindegy volt.
A mellkasomon erősen végig húzta a kést. A többit, ha nem gond nem mesélem el.
Szerintem nem szükséges, hogy elmondjam milyen egy vámpír kínzása.