Eközben otthon.
- Nem várhatunk itt keresztbe tett
kézzel. Most mihez kezdjünk?– kérdezte Damon aggódva. Stefannal már a házban
töprengtek hol lehetek.
- Szerintem szóljunk Bonnienak.
Biztos van valami varázslat, amivel megtalálhatjuk Alit. – válaszolt majd a
telefonjáért nyúlt. Kicsengett.
-
Haló? - szólt bele Bonnie a telefonba.
- Szia Bonnie Stefan vagyok. Kellene
a segítséged. Sürgős. – kérlelte Stefan.
- Úton vagyok. – mondta Bon majd lerakta. Miközben Damonék próbáltak
kieszelni valami tervet megérkezett a boszijuk.
- Mi történt? – kérdezte miközben a
táskáját a kanapéra dobta. A fiúk összenéztek majd Stefan belekezdett.
- Szóval tudjuk, hogy neked semmi jó
nem származik abból ha Alisonnak segítenél, de bajban van. Egy csapat vámpír
elrabolta őt és nem tudjuk hova vitték. – magyarázta el a történteket Stefan.
Bonniet nem lepték meg kellőképpen a dolgok. Gondolom már előre tudta, hogy
valamikor a segítségére fogok szorulni.
- Segítek nektek, de nem szeretnék
belekeveredni semmibe. – mondta végül Bonnie.
- A szokásos Bonnies válasz. – gúnyolódott Damon. Bonnie rámosolygott majd
elővett a táskájából egy térképet. Egy ügyes mozdulattal kiterítette a fotelok
előtti dohányzó asztalra.
- Kellene valamilyen tárgy ami
Alisoné. – kérte Bonnie. Damon Stefanra nézett. A nem érkező reakció láttán a
szemét forgatva Bonnie felé fordult.
- Van valamink, ami az övé
egyáltalán? Kösz Bonnie. Ezzel sokra megyünk. – mondta szemrehányóan Damon.
- Azt hiszem van. – gondolkodott el
Stefan majd kirohant az ajtón az autó felé. Pár másodperc múlva visszatért egy
nyaklánccal.
- Ezt honnan szerezted? – kérdezte
meglepődötten Damon majd kivette Stef kezéből az ékszert. A medál a hosszú
láncon kerek volt és kinyithatós. A benne lévő kép az apjukat és az anyukat ábrázolta.
Damon inkább bezárta és odadobta Bonnienak, hagy végezze a dolgát.
- Hát mikor elvitték őt a bár elől, letépte
magáról a nyakláncot és az autóra hajította. Gondolom tudta, hogy szükségünk
lesz rá. – mondta Stefan az ajtófélfának dőlve.
- Hmm… mégsem olyan buta ez a lány.
– mosolyodott el Damon. –Akkor lássunk hozzá. – majd lehuppant az asztalkával
szembeni ülő helyre.
- Rendben. – mondta Bonnie majd meggyújtott
egy gyertyát és az asztal szélére helyezte. A medált a térképre rakta és
elkezdett kántálni. Az egyik pillanatban a nyaklánc magától elkezdett mozogni
majd megállt egy város fölött.
- Meg is vagyunk. – mondta végül
Bonni és rámutatott a helyre ahol engem rejtettek el. Stefan szerintem sokkot kaphatott, mert ha nem
lett volna mögötte a kanapé szerintem a padlón végzi. Damonnel szintúgy nem
stimmelt valami.
- Minden okés fiúk? – kérdezte
Bonnie a falfehér arcukat fürkészve. Gyorsan a háta mögötti vértasakért nyúlt
majd odadobta Damonnek, hogy legalább ő észnél legyen. Hirtelen mozdulattal belekortyolt
majd Stefanhoz fordult.
- Ugye tudod mi történt ezen a
helyen? – kérdezte Damon de tudta, hogy a válasza igen lesz.
- Itt öltünk meg egy családot. –
nyelt egy nagyot Stefan aztán felállt és egy képpel tért vissza. Bonnienak
csalódás ült az arcán.
- Meséljetek el mindent! - követelte
Bon majd keresztbe font kézzel visszaült a fotelba.
- Szóval ezen a képen látható egy
család, akiket amatőr vámpír vadászoknak neveztek el az évek során.– kezdett
bele Stefan.