1866
/Stefan szemszögéből/
- Azt hiszik, bolondok vagyunk.
Pedig köztünk élnek. – mondta Kevin a családfő. Tudtam, hogy ránk a vámpírokra
érti. Tennem kell valamit, hogy
megállítsam őket. Nem szabad megtörténnie… megtörténnie a múltnak.
Pár hónap
múltán – miután a tanácsnak bebizonyították, hogy élhetnek, léteznek vámpírok –
a téren sok ember összegyűlt. Készült valami. Szerencsére rám és Damonra nem
gyanakodtak, mert tudtunk a napfényes órákban is kint tartózkodni. Mire a
tömegen keresztül törtem magam már késő volt. Saraht kiengedte Kevin egy fekete
acél dobozból és a tömeg szeme láttára- mivel neki nem volt gyűrűje - égett
másodpercek alatt porrá. Ha segítettem volna, akkor rájöttek volna, hogy én is
közülük való vagyok. A „műsör” végén mindenki tapsolt. Szörnyű látvány volt,
ahogy a port csak kiseprik az egyik fa alá.
- Megölték… megölték Saraht. –
dadogtam Damonnak. Nem tudtam mit szóljak. Ismertem a lányt. Sőt túl közel
álltam hozzá, hogy semmibe vegyem a történeket és csak úgy elsétáljak. Túl
közel voltam, hogy a gyász elöntsön.
- Bosszút fogunk állni. – mondta ki
helyettem is Damon. Egyetértettem vele. Teljes mértékben.
- Még ma este. – ezzel eldőlt a Wesco család sorsa.
- Még ma este. – ezzel eldőlt a Wesco család sorsa.
Pár óra múlva
mikor már a nap súrolta az ég alját és elfújták a közvilágítás az utakon, megközelítettük
a család házát. Könnyű prédák voltak.
Damonra néztem majd bólintott ezzel rájuk törtünk. Kevinnel kezdtük és…
Napjainkban.
- Oké oké értem. Nem kell folytatni.
– kérte Bonnie Stefet.
- Pedig csak most jött volna a
vicces része a sztorinak. – mosolygott Damon. Bonnie csak intett egyet majd
töltött magának egy pohár vizet nyugtatás képen.
- És most abban a házban vannak ahol
megtörtént a mészárlás. Mármint a romjaiban… - mondta csalódottan Stefan.
- Szerinted köze van a régen
történtekhez? – kérdezte nyugtalanul Damon.
- Nem lehet véletlen. Gondolom az
őseik naplót is vezettek és a mostani Wesco család rátalált. Bosszúra
szomjasak. – gondolt bele Stefan. –Indulnunk kell. Most azonnal.
Elena lépett be
az ajtón.
- Hát ti miben mesterkedtek? Bonnie?
– kérdezte gyanakodva Elena majd könyörgően nézett Stefanra, hogy magyarázza el
a történeket.
- Indulnunk kéne. – célozgatott
Damon, hogy lehet, hogy ebbe nem kéne belekeverni Elenát.
- Az történt, hogy Alisont
elrabolták. – vallotta be Stefan. Damon a homlokára szorított kézzel csóválta a
fejét.
- Segíthetek valamiben? – kérdezte a
lány kedvesen majd megsimította Stefan vállát. Úgy látszik, Elena még mindig
hezitál a két fiú között. Mellékes.
- Akkor induljunk. Minél előbb
odaérünk, annál hamarabb kideríthetjük mi ez az egész. – állapította meg Damon
majd a lányokat ott hagyva elindultak az autók felé.
Az úton a ház
felé megbeszélték a tervet. Stefan a családfővel fog beszélni és lefoglalja
őket, ameddig Damon kiszabadít engem a fogságból. Általános tervnek látszott,
de beválhat. Mikor már látó távolságon belül volt a ház megálltak az erdő
szélén.
- Innen gyalog megyünk. – mondta
Stefan majd vámpírgyorsasággal másodpercek alatt a ház bejárata mellett
guggoltak csendesen. Damon valamit mutogatott az ajtó felé majd a kocsira, de inkább maradtak
az eredeti tervnél.
Hallottam
valakit a lépcsőn lejönni. Egyszer csak megláttam Damont majd az árnyékban
ücsörgő fiút verekedni. Nem tartott sokáig, de reméltem, hogy az ablaknak
repülő szív nem Damoné volt.